Érdekességek az ózonról:
A 19. században az emberek elkezdték hasznosítani az ózont fertőtlenítésre, vízkezelésre, gyógyításra, tisztításra, a táplálék frissen tartására. Száz év leforgása alatt pedig az emberek ózonhoz való kapcsolata és hozzáállása jelentősen megváltozott, és annak használata széles körben elterjedt.

1902-ben Németországban hozták létre az első olyan gyárat, amely a víz ózonnal történő fertőtlenítésére és tisztítására szakosodott. Azóta már sok vízműben alkalmaznak ózonos technológiát a víz tisztításának és fertőtlenítésének folyamatában. Az ózonnal kezelt víz íze és állapota jobb, mint a hagyományos csapvízé. 1904-től ugyancsak elterjedtté válik az ózon használata a tej, hús, sajt és fehérjét tartalmazó táplálékok frissen tartásánál. Igénybe vették az ózon jótékony hatását a világháború idején az emberek fizioterápiájához, valamint később a sportolók izomzatának fejlesztéséhez és növeléséhez. A modern világban pedig egyre népszerűbbé válik az ózon a fodrászatban, a légfrissítésnél és zuhanyzásnál.
Az Ózon tulajdonságai:
Az ózon és az oxigén egymás allotróp módosulatai. Az ózon szúrós szagú, mérgező gáz. Standard hőmérsékleten és nyomáson, (nagy tömegben) halványkék árnyalatú. -112 °C alatt sötétkék folyadék, -193 °C alatt sötétkék kristály. Az egyik legerősebb oxidálószer. Instabil: közönséges oxigénmolekulára (O2) és egyatomos, rendkívül reagens, úgynevezett nascensz oxigénre bomlik. Ha oxidálható anyagokkal érintkezik, a bomlás már alacsony hőmérsékleten is robbanásszerű.
Rendkívül mérgező. Toxikus hatását elsősorban a telítetlen zsírsavak oxidatív bontása okozza, ami különösen E-vitamin-hiány esetén erőteljes.
Szagát – ami még 500 ezerszeres hígításban is érezhető – rendszerint a klóréhoz hasonlónak találják, de koncentrációjától függően szegfű, széna, kén-dioxid vagy nitrózusgáz illatúnak is érezhetjük.
Az Ózon fertőtlenítő hatása:
Az ózon az egyik legerősebb oxidáló és fertőtlenítő anyag, ami a vízben lévő mikroorganizmusoktól függően 600-3000-szer hatékonyabb fertőtlenítő hatású, mint a klór. Ha kapcsolatba kerül bármiféle mikroorganizmussal, mint például baktériumokkal, vírusokkal, penésszel, gombával, szagot okozó elemekkel, vagy oldott oxidálható ásványi anyagokkal, akkor egyszerűen megsemmisíti azt, vagy csapadék formájában oxidálja és ezáltal kiszűrhetővé teszi, amit a telítődött szűrőanyagról időszakos visszamosatással lehet eltávolítani. Az oxidálási folyamat az ózonnal olyan eredményes, hogy a mikroorganizmusok nem tudnak immunitást felépíteni, nem úgy, mint ahogy a hagyományos vegyszerekkel előfordulhat.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ózon